duzzog
duzzog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon
1. <Sértődöttségében, megbántottságában> magába zárkózva, csendesen morgolódik, lázong, elégedetlenkedik. Duzzog vkire vmiért; duzzogva elfordul; duzzogva válaszol. Hiába duzzogsz, nem mehetsz el hazulról. Egy cseléd lyány, Duzzogva fel s alá megyen. (Arany János) A lány nem engedte, hogy paplanához érjen, duzzogva a falnak fordult. (Kosztolányi Dezső)
2. Ilyen lelkiállapotra valló arckifejezésével, magatartásával szemmel láthatóan mutatja sértődöttségét, elégedetlenségét. Ott duzzog a szoba sarkában. Nem szól egy szót se, csak duzzog. Összevesztek, s most ott ül egyedül és duzzog. Félreül duzzogni, csinál képet hosszút, Töri fejét nagyba, mikép álljon bosszút. (Arany János) A vendég … duzzogva begombolja vastag őszi kabátját, pipára gyújt. (Tolnai Lajos)
duzzogó.
