dzsentri
dzsentri [ë v. e] főnév -t, -je [e] (régies írva: gentry is) (történettudomány)
1. (csak egyes számban) <A magyarországi kapitalizmus korának társadalmában> kis- és középbirtokos v. birtokát elvesztett és hivatali pályákon elhelyezkedett nemesség, mely a munkás-, paraszt- és polgári osztályoktól elkülönülve kiváltságos helyzetet igyekezett biztosítani magának. Gőgös, lecsúszott, úrhatnám dzsentri. A dzsentrinek … sohase kellett a magyar irodalom. (Ambrus Zoltán) Károly … adja a búsuló dzsentrit … szidja a zsidókat, kik elúsztatták az ősi birtokot. (Ady Endre)
2. (ritka) Ennek a rétegnek vmely tagja. Ki volt ez a dzsentri? A vármegye dzsentrijei; a dzsentrik kaszinója, modora, viselkedése.
3. jelzői használat(ban) Társadalmi helyzeténél fogva ehhez a réteghez tartozó, ebből származó. Dzsentri család, lány. || a. jelzői használat(ban) E rétegre jellemző, szokásos, rá emlékeztető. Dzsentri allűrök, gőg, hányavetiség, uralom. A … szolgabíró … gentry modorával igyekszik verni a helybelieket. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): dzsentribirtok.
dzsentris.
