ébenfa
ébenfa főnév
1. A forró égöv alatt, főleg Kelet-Ázsiában élő fa; különféle színű gesztje tömör, igen kemény és súlyos (Diospyros ebenum).
2. Ennek értékes faanyaga. Fekete ébenfa; ébenfából készült láda. A szekrényke ébenfából volt. (Jókai Mór) Búsan szólalt meg … valahol egy flóta, hogy szinte érezni lehetett az olaj szagát, amellyel az ébenfából való szerszámot délután megdörzsölték. (Krúdy Gyula) || a. jelzői használat(ban) Ebből a fából való, ebből készült. Ébenfa asztal, bútor. Egy kis drága művű ébenfa ládácskát hozott a hóna alatt. (Mikszáth Kálmán) Fehér kesztyűs kezében ezüstnyelű ébenfa sétabotot tartott. (Kuncz Aladár)
ébenfás.
