ebhitű
ebhitű melléknév és főnév -t, -ek, -je [e, e] (történettudomány, rosszalló)
<A mohamedánok szempontjából, a török harcok és a hódoltság idején> nem mohamedán vallású, hanem keresztény (személy); kutyahitű, gyaur. Szél verje össze a bokájukat az ebhitűeknek. (Herczeg Ferenc)
