ébredezik
ébredezik [e-ë] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél, -ne; -zen [e, ë], (választékos, irodalmi nyelvben) ébredez [e-ë]
1. Az ébredés jeleit mutatja; ébredni kezd. Alig hajnalodott, már ébredeztek a kirándulásra készülő gyerekek. De lassan, nehezen ébredezel! ébredezik az erdő, a falu. Ébredeznek a madarak. Lassanként már ébredezett a tábor is. (Vörösmarty Mihály) A bojtárok ébredeznek, Nagy híja van a ménesnek. (Petőfi Sándor) A vízi vad ébredezett hápogva. (Herczeg Ferenc)
2. (átvitt értelemben) <Ember, emberi közösség> lassan-lassan öntudatra ébred (2). A gyarmati népek is ébredeznek. || a. (átvitt értelemben) <Szellemi képesség, hajlam, tehetség> fokozatosan kibontakozik, kifejlődik. Már ötéves korában ébredezni kezdett benne a művészi hajlam. Szelleme már ébredezett, ízlése fejlődött. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: felébredezik; ráébredezik.
ébredezés; ébredező.
