egy-kettő
egy-kettő [ëtykettő] egyet-kettőt [ëggyet-kettőt] v. ritk. egykettőt [ëtykettőt]
I. számnév, határozatlan (főnévi) Néhány, nem sok személy, tárgy. Ha késik is egy-kettő, a többség rendszerint pontosan eljön. Régi gyümölcsfáimból is van még egy-kettő. Lépett még egyet-kettőt v. egykettőt.
II. (mondatszó-ként)
1. <Parancsoló felhívás, erélyes sürgetés kifejezésére:> rajta! gyerünk! Egy-kettő, lássatok munkához! Induljatok, egy-kettő! Egy-kettő, már menjetek is! Egy-kettő! mit tátod a szádat? (Móricz Zsigmond)
2. <Elbeszélésben a cselekvés gyors lefolyásának érzékeltetésére.> Egy-kettő, már ott sem volt. Egy-kettő, már el is tűnt a szemünk elől. Egy-kettő! már a nyeregben is volt. (Jókai Mór)
