egyenesség
egyenesség [ëgyenësség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Általában az egyenes melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot; vminek, vkinek ilyen volta.
1. Vminek egyenes vonalú, nem görbe volta. A bot, a nád, a rúd egyenessége; a pálya, az út egyenessége. || a. (ritka) Vmely terepnek, felületnek sík, sima volta. A telek, az udvar egyenessége.
2. (átvitt értelemben) Egyenes (6) természet; őszinteség, nyíltság, határozottság. A beszéd, a szó, a szív egyenessége. Emberek közt legjobb az egyenesség. Tetszik nekem barátod egyenessége. Éppen ezért a természetes egyenességeért becsülik és tisztelik. (Tolnai Lajos)
