egyéniség
egyéniség [ë] főnév -et, -e [ë, e]
1. Azoknak a lelki, szellemi, jellembeli tulajdonságoknak az összessége, amelyek vkit minden más embertől megkülönböztetnek. Vkinek az egyénisége; az egyéniség értéke; az egyéniség kialakulása. Egyénisége nem megnyerő. Oh, e zűr között Hová lesz énem zárt egyénisége! (Madách Imre) A címszerep … alkalmas arra, hogy a kiváló színésznők egész nagyságukban mutathassák meg benne a művészi egyéniségüket. (Ambrus Zoltán) Sokszor úgy féltem: hogy nekem talán | nincs is egyéniségem. (Szabó Lőrinc)
2. Személy mint bizonyos egyéni tulajdonságoknak a hordozója. Érdekes, megnyerő, rokonszenves, színes egyéniség; erős, kimagasló, számottevő, vezető egyéniség. A legérdekesebb és legfontosabb egyéniség … a vörös hajú, szeplős arcú bukoviniai lócsiszár. (Kuncz Aladár) Azt hitték, hogy nem én vagyok, hanem valaki más, egy jelentős ember, tehát megbízott, hivatalos kiküldött, súlyos, közéleti egyéniség. (Kosztolányi Dezső) || a. Olyan személy, aki egyéni tulajdonságaival kiválik a mindennapi emberek közül; gazdag, színes lelkivilágú ember; személyiség. Nem hétköznapi ember, igazi egyéniség. István bátyám … nem egyéniség volt, hanem típus. (Móricz Zsigmond)
egyéniségű.
