egyenlet
egyenlet [ëgyenlet] főnév -et, -e [ë, e]
1. (mennyiségtan) Mennyiségeknek egyenlőség formájában kifejezett olyan összefüggése, amelyben az ismeretlen csak meghatározott szám(ok) értékét v. értékeit veheti föl. Egy, két, több ismeretlenű egyenlet; ® másodfokú egyenlet; ® harmadfokú egyenlet; ® határozott egyenlet; ® határozatlan egyenlet; az egyenlet gyöke, megoldása; ® átvisz vmit az egyenlet másik oldalára; ® felállítja az egyenletet; rendezi az egyenletet; ® megoldja az egyenletet. Dajkáink a magasb egyenletekről | … beszélnek gyermekeinknek. (Madách Imre) Töprengett, … mintha egy egyenletet kellene megoldania, több ismeretlennel. (Kosztolányi Dezső)
2. (mértan) Vmely görbe minden egyes pontjára jellemző egyenlőség, amely megszabja a pontok helyzetét egy koordináta-rendszerhez képest. A kör, az ellipszis, a hiperbola, a parabola egyenlete.
Szóösszetétel(ek): differenciálegyenlet.
