egyesség [1]
egyesség [1] [ëggyesség] főnév -et, -e [ë, e]
1. (népies) Megértés, egyetértés, összhang. Szép egyességben élnek.
2. (vallásügy) Szentek egyessége: <a keresztény vallás tanítása szerint> az egyház kegyelem állapotában levő földi és túlvilági tagjainak lelki közössége.
