egyetemben
egyetemben [ëgyetëmben] határozószó
I. (ritka, régies) Egyetemleg(esen), általánosan, általában. Tudtára Adjuk, egyetemben, kit e dolog illet. (Arany János)
II. (névutószerűen) (választékos) Vkivel egyetemben: vkivel együtt, azt is beleértve. Elfogták cinkosaival egyetemben. Megérkezett családjával egyetemben. Buda vára … Látta … | Vitéz Hédervári Kont Istvánnak fejét, | S véle egyetemben sok jó társaiét. (Petőfi Sándor) Becsődíti a familiákat mához egy hétre fiúgyermekeikkel egyetemben. (Mikszáth Kálmán)
