egyetértés
egyetértés [ëggyetértés; t-é] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Két v. több ugyanazon dologban érdekelt személy azonos nézete, véleménye vmire nézve, vmely dologban, ügyben, kérdésben; kölcsönös megértés. Békés egyetértés. Szép egyetértésben elintézték a vitás ügyet. || a. Megállapodás, megegyezés, együttműködés vmiben. Vkivel egyetértésre jut v. jutnak. Hallgatólagos egyetértés; titkos egyetértés. Csak látszólagos egyetértés van köztük. Egyetértésre jutottak a követendő eljárásra nézve. A nyomozás során gyanú támadt …, hogy egyetértésben vannak a gyilkossal, s a rokonok összejátszottak. (Kosztolányi Dezső) || b. Békés viszony, együttlét, együttélés; összhang, békesség. Családi, házastársi, rokoni egyetértés. Szép egyetértésben élnek, Megbontotta, megzavarta köztük valami az egyetértést. Két esztendeje bolondítja … a várost, megmételyezi a régi egyetértést a felekezetek közt. (Kaffka Margit)
