egyidejű
egyidejű [ëggyidejű; gy-i] melléknév -leg [e]
1. Ugyanabban az időben történő. Egyidejű események. Vmivel egyidejűleg. Az áradással egyidejű szélvész súlyosbította a helyzetet. Két test nem lehet egyidejűleg ugyanazon a helyen. A kérvényhez egyidejűleg csatolni kell az okmányokat. Minden dördüléssel egyidejűleg ropogott a fal. (Gárdonyi Géza) || a. (nyelvtudomány) Ugyanabban az időben lefolyó, ugyanazzal az igeidővel kifejezett <cselekvés, történés>. A főmondat és a mellékmondat állítmánya egyidejű. || b. (ritka, nyelvtudomány) Egyidejű (nyelv-)vizsgálat: vmely nyelvnek egy meghatározott korra vonatk. vizsgálata <a történetivel szemben>; szinkron ny.
2. (ritka, régies) Ugyanannyi idős, egykorú.
