egykézik
egykézik [ë] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél, -ne [e]; -zen [ë] egykéz [ë] (sajtónyelvi)
<Házaspár, közösség> azt a szokást követi, hogy a család(ok)ban csak egy gyermek szülessék és nevelkedjék fel. Számos dél-dunántúli falu egykézett a múltban.
egykézés; egykéző.
