együttérzés
együttérzés [t-é] főnév
Annak az érzése, érzelme, aki másnak az örömében, főleg azonban gyászában, bújában, bánatában osztozik, vele együtt érez. Baráti, kartársi, rokoni, testvéri együttérzés. Együttérzéssel nézte törekvéseinket. A férj … kötelezve van … lemondásra, együttérzésre és imádatig menő hűségre. (Jókai Mór) A házasságot nem a pap szava teszi házassággá, … hanem a kétségtelen együttérzés. (Gárdonyi Géza) || a. Részvét, melyet vki iránt tanúsítunk. Együttérzéssel osztozik fájdalmában. Kifejezi együttérzését. Az elnök tolmácsolta a dolgozók mély együttérzését. Együttérzésed nagyon jól esett. Engedje meg, asszonyom, hogy mielőtt végkép eltávoznék, együttérzésem és fiúi hódolatom jeléül megcsókoljam kezét. (Kosztolányi Dezső)
