egyvégben
egyvégben [ëgyvégben] határozószó (népies)
1. Térben folytatólagosan, egyik a másik mellett, úgy, hogy végeik, széleik összeérnek. Némely helyütt négy-öt ház is van egyvégben. (Mikszáth Kálmán)
2. Időben folytatólagosan; szünet nélkül, megállás nélkül; folyamatosan. Három verset is elmondott egyvégben. Aztán neki volt már része dicsőségben … De sohasem annyi, mint ma lesz egyvégben. (Arany János)
