éhezés
éhezés [éhëzés] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az éhezik (1) igével kifejezett állapot; huzamos v. gyakori éhség, táplálékhiány. Nem bírta az éhezést. Majd megpróbálják ők is az éhezést. Sokan haltak meg az éhezéstől az ostrom alatt. A falu törvénye szerint nincs éhség, nem szabad, hogy éhség legyen. Éhezés van. (Móricz Zsigmond) || a. Koplalás. Egy kis éhezés nem árt a gyereknek. Gyomorbaja gyakori éhezésre kényszeríti.
2. Az ebből eredő, ezzel járó szenvedés, testi leromlás, gyengeség, kimerültség; éhség. Nem tudott már lábra állni a sok éhezéstől.
3. (átvitt értelemben, választékos) Az éhezik (2) igével kifejezett állapot; vminek nagyfokú nélkülözése, vmire való mohó vágyódás; éhség. A kultúrára, tudásra való éhezés.
éhezési.
