éjjeli
éjjeli [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Éjjel történő, folyó, éjszakára eső <cselekvés, folyamat, életmegnyilvánulás>. Éjjeli csendháborítás, munka, túra, utazás; éjjeli vizelés ¬; a késő éjjeli órákban. Be volt avatva a nagyváros éjjeli életének apró-cseprő titkaiba. (Herczeg Ferenc) Nagy éjjeli munka folyt a torony körül. (Babits Mihály) || a. Éjjel működő, éjjel üzemben levő <dolog>. Éjjeli mulató, vonat.
2. Az éjjelhez, éjszakához tartozó, arra jellemző <dolog>. Éjjeli levegő, sötétség. Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. (Kölcsey Ferenc)
3. Éjjelre való, éjjel haszn. <dolog>. Éjjeliedény ¬; éjjeli szállás. Az éjjeli mécses mozgó, bolygó fénye ott volt az arcán. (Móricz Zsigmond) Elindultam ingyenes éjjeli szállásomról a Bécsi-útra nyíló gyárkapu felé. (Gelléri Andor Endre)
4. Éjjel működő, éjjel dolgozó <személy>. Éjjeli portás. || a. Némely fontos élettevékenységet (pl. táplálékszerzés, virágzás) éjjel v. a sötétség beálltával végző <állat, növény>. Éjjeli bagoly ¬; éjjeli lepke v. pillangó: (átvitt értelemben is) utcai nő; éjjeli pávaszem; éjjeli viola. [A leányt] a ragyogás becsalta a sötét utcáról, mint az éjjeli pillangót. (Herczeg Ferenc)
II. főnév -t, -je [e] Éjjeli edény.
