ékkő [2]
ékkő [2] főnév (választékos)
Ékszernek kidolgozott, megmunkált, ékszerbe foglalt drágakő. Az ékkő foglalata. Ékkövet tett a gyűrűbe. [Az özvegy] fölrakta vastag aranyláncait, hatalmas ékköveit. (Krúdy Gyula) Valaha az ékköveket nem is értékük miatt becsülték, hanem varázsszerül használták. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Díszként alkalmazott drágakő. A holdfénynél villog a lószerszámokon az ékkő és ezüstkarika. (Gárdonyi Géza)
ékköves.
