elbeszél
elbeszél ige
1. tárgyas <Hosszabb eseményt, történetet> részletesen elmond. ® Hosszú (dolog) volna elbeszélni. Elbeszélte, hogy mi történt vele az ostrom idején. Balduin szögrül-végről elbeszélte nápolyi tartózkodását. (Mikszáth Kálmán) Elbeszélte menekülése történetét. (Kuncz Aladár) A krupiénak az esete elég érdekes volt, ahogy később elbeszélték nekem. (Hunyady Sándor) || a. tárgyas <Tényállást, tulajdonságot> elevenen, szemléltetően elmond, leír. Az ész elégtelen Elgondolni, elbeszélni, Amit e megáradott szív Érez és tud. (Vörösmarty Mihály) Ki tudná, bár prózában, elbeszélni | a vért, sebet mind, amit láttam akkor. (Babits Mihály–Dante-fordítás) Vacsora után melléd ülnék, | pipámat egy kicsit elkérnéd | s én hosszan, mindent elbeszélnék. (József Attila)
2. tárgyas (költői) <Időt> beszélgetéssel eltölt. Igy az egész éjet, viradat feléig, Nyájasan, ők együtt hamar elbeszélik. (Arany János)
3. tárgyatlan (ritka) Huzamosabb ideig beszél vmiről. Ha valami kedvére való tárgy akad, éjfélig is elbeszél róla. Artemis hosszan elbeszélt neki Perzsia történeteiről. (Jókai Mór)
4. tárgyatlan Elbeszélget. Elbeszélünk néha a letünt időkről. (Petőfi Sándor) Alig lehetett rajta a háborodásnak valami jelét észrevenni … úgy el lehetett vele beszélni, mint más akárkivel. (Jókai Mór)
elbeszélt; elbeszéltet.
