éledezik
éledezik [e-ë] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél, -ne; -zen [e, ë], (választékos, irodalmi nyelvben) éledez [e-ë]
1. <Személy, állat> lassan éledni (1) kezd; lassanként életjelt ad magáról. Aléltságából éledezni kezdett. A megrémült ember lassan éledezik. A dermedt madárka a szoba melegében éledezni kezdett. Éledezett a hős, Lelkét öröm-ösztön emelte. (Vörösmarty Mihály) Már kezd éledezni. Az orvosság erős; de éppen így hatásos. (Jókai Mór) || a. <Tárgy, természeti jelenség> lassan-lassan a mozgás, az élet jeleit mutatja. Éledezik a tűz. Éledezik tavasszal a természet. Éledezik a föld eső után. Már éledeznek a vízbe tett virágok.
2. (átvitt értelemben) <Remény, bizalom, elhatározás> új erőre kap. Csongor, ah! gyanúm megölt Egy lakót, a bizodalmat. | E kebelben … Most az újra éledez. (Vörösmarty Mihály) A reménység újra éledez Paliban … Lesi nagy sóváran … mozdul-e Biri a korsóval. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: feléledezik.
éledezés; éledező.
