elektromosság
elektromosság [ë-ë v. e-e] főnév -ot, -a (csak egyes számban) (fizika)
1. Az energiának az a formája, amelyet az elektronok áramlása hoz létre, s amely mechanikai, hő-, vegyi, mágneses, fiziológiai és indukciós hatásokban nyilvánul meg; villamosság. Dinamikai, indukált, sztatikus elektromosság; mesterséges, természetes elektromosság. Dörzsöléssel elektromosságot hozott létre. Az elektromosságot a fémek jól vezetik. Az egynemű elektromossággal töltött testek taszítják egymást. Elektromossággal gépek hajthatók. A világítás … kísérteties volt, a levegő tele elektromossággal. (Babits Mihály) Hallócsővel hallgatták a szívet, tudtak repülni, s elektromossággal tüzesített tűvel operáltak. (Nagy Lajos) || a. Az ezzel foglalkozó tudomány v. tantárgy. Az elektromosság szakértője.
2. Elektromos töltés. Egynemű, különnemű elektromosság; negatív, pozitív elektromosság; az elektromosság áramlása, feszültsége. || a. Vmely anyagnak, tárgynak az a jellege, hogy elektromos töltése van. A borostyánkő, a megdörzsölt fésű elektromossága abban nyilvánul meg, hogy …
Szóösszetétel(ek): elektromossággerjesztés; elektromossággerjesztő; elektromossággyűjtés; elektromossággyűjtő; elektromosságmérő; elektromosságmutató; elektromosságszigetelő; elektromosságtan; elektromosságvezető.
elektromossági; elektromosságú.
