elfogulatlan
elfogulatlan melléknév -ul, -abb
1. Olyan <személy>, akit ítéletében, magatartásában részrehajlás, előítélet, egyéni vonzalom nem befolyásol; tárgyilagos. Elfogulatlan bíró, szemlélő, tanú. || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó. Elfogulatlan felfogás, magatartás, vélemény.
2. Olyan <személy, magatartás, megnyilatkozás>, akin, ill. amely(b)en megilletődöttség s ebből eredő zavar jelei nem mutatkoznak. Nincsenek önnek barátai, akik megmenthetnék? kérdezé oly hangon, mely szilárd, elfogulatlan akart lenni. (Jókai Mór) E percben lépett be Anika, bort helyezve az asztalra. Elfogulatlan pajkossággal töltött az ifjúnak poharába. (Mikszáth Kálmán)
elfogulatlanság.
