elítélt
elítélt [í v. i; l-í] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. Olyan <személy>, akit vmely bíróság vétkesnek talált, és rá büntetést szabott ki. Az elítélt gonosztevő, sikkasztó, tolvaj. Az elítélt fiatalember büntetését háromévi próbaidőre felfüggesztették.
2. Olyan <személy, megnyilatkozás, magatartás>, akit, amelyet vki, vmi erkölcsi v. más szempontból elítél(t), hibáztat(ott). A közvélemény szemében ő elítélt egyén. Az egyesektől elítélt nyilatkozat feltűnést keltett. Előttem elítélt ember, ki csak eladni jött a világra. (Vas Gereben)
II. főnév -et, -je [e, e] Elítélt (I), többnyire halálra ítélt személy. Az elítéltek kegyelemért folyamodtak. Az elítélt védője kegyelmi kérvényt nyújtott be. Az elitéltek bátran léptek oda A hóhér elébe, a szörnyű vérpadra. (Petőfi Sándor) Behunyta a szemét, mint az elítélt a tőkén. (Mikszáth Kálmán)
