elkacag
elkacag ige (választékos v. népies)
1. tárgyas Elkacagja magát: hirtelen kacajra, nevetésre fakad, kacagni kezd. Nem bírta tovább, elkacagta magát. Hangos hahotával elkacagta magát. (Jókai Mór) Hangosan és egészségesen elkacagta magát. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan (-t ragos időhatározóval is) Bizonyos (viszonylag hosszabb) ideig kacag, nevet. Semmiségen elkacag egy órát is. Sokáig elkacagott a tréfán.
3. tárgyas (ritka) Kacagva mond el, ill. kacagással, kacagva elront vmit. Elkacagja a szerepét. Elkacagta a tréfa végét.
elkacagás; elkacagó; elkacagott.
