elkísér
elkísér tárgyas ige
1. Vkit, vmit kísérve vhová, vmeddig vele megy, vele halad; elmegy vele. Elkísérte a szomszédba. A kutya elkísért egész a kapuig. Az autót motorkerékpárok az állomásig elkísérték. Várj, egy darabig elkísérlek. Tabódy … elkísérte hozzánk Ilkát. (Kaffka Margit) Megszólalt a telefon. Paulette kérte Gasztont, hogy kísérje el a fogorvoshoz. (Hunyady Sándor) || a. (átvitt értelemben is) <Halottat> a sírig kísér, ill. temetésén részt vesz. Elkísér vkit az utolsó útjára. Négy harang kísérte el. Még fülében kongott a harang Imrének, | Mely az anyja mellé apját elkisérte. (Arany János) || b. <Szemmel> követ, nyomon kísér. Gyakran egy-egy meteor futott felettünk végig az égen, melynek futását néha egész a láthatárig elkísérhettük. (Jókai Mór)
2. Vkit, vmit vmire elkísér: vkivel, vmivel együtt vmin, vmiben részt vesz; kísérőként, kíséretként vele megy. Az államfőt külföldi útjára több miniszter is elkísérte. A csapatot a portyára edzője is elkísérte.
3. (átvitt értelemben, választékos) Vmi elkísér vkit, vmit: vmi jóban, rosszban vele megy, vele van, nem hagyja el. Áldásunk, jókívánságunk elkísérte egész a sírig. Harsogó Tavasz, kísérd el a harcunk. (Ady Endre) A tügyi szenvedés elkísért az egész életen át. (Móricz Zsigmond)
elkísérés; elkísérget; elkísérő; elkísért; elkísértet.
