elkoboz
elkoboz tárgyas ige
1. (jogtudomány) Elkoboz vmit: <bíróság, hatóság> vminek (főleg büntetendő cselekmény során szerzett értéknek v. jogtalanul használt tárgynak) a tulajdonjogát megvonja, elveszi. A hazaáruló vagyonát elkobozták. A csempészárut elkobozzák. A feketéző árukészletét elkobozták. II. József a tömérdek szerzetest … kiűzte kolostoraikból, vagyonaikat elkobozta. (Jókai Mór) || a. (jogtudomány) Elkoboz vmit: vmely sajtótermék terjesztését megtiltja, és példányait lefoglalja. Elkobozták a lap több számát. Elkobozták a forradalmi költő egyik kötetét. Legnagyobb vágya az, hogy a regényeit a közerkölcs megsértése címén elkobozzák. (Ambrus Zoltán) Új könyvemet tegnap elkobozták, | most egyedül ülök. (Radnóti Miklós) || b. (bizalmas, gyak. tréfás) <Fölöttes személy, szabálysértően használt tárgyat> büntetésül elvesz. A ponyvaregényt a tanár elkobozta a diáktól. A vadőr a vadorzó puskáját elkobozza. Ma jutok csak ismét íráshoz. Apa a múltkor tetten ért és elkobozta könyvemet. (Herczeg Ferenc)
elkobozható; elkoboztat; elkobzó; elkobzott.
