ellejt
ellejt ige (bizalmas, választékos)
1. tárgyatlan (választékos) Könnyed, lebegő, kül. táncoló léptekkel elhalad vhol. A pár gyorsan ellejtett mellette. Valami kedves unokahúg lejt el mellettök. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan (gúnyos) Kényelmes, ünnepélyes, ill. kényeskedő, előkelősködő léptekkel elhalad, elmegy. Szó nélkül ellejt.
2. tárgyas (választékos) <Táncot> eltáncol. Ellejt egy négyest. A kardtáncot … úriasszonyok csak nagy ritkán lejtették el nyilvánosan. (Herczeg Ferenc)
ellejtés; ellejtet; ellejtett; ellejtő.
