ellenében
ellenében [e-e-e] határozószó és névutó
I. határozószó (személyragos és határozóragos) ellenemben [e-e-ë-e], ellenedben [e-e-ë-e], ellenünkben [e-e-e], ellenetekben [e-e-ë-ë-e], ellenükben [e-e-e]. Nyomósítva: őellenében, őellenükben.
1. (régies) A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy, közösség ellen; ellene (I, 1). A nő … érzi, hogy elkezdődött ellenében az ostrom. (Vas Gereben) Ha ő csinálta volna, fegyelmi vizsgálatot rendelt volna el ellenében a képviselő-testület. (Tömörkény István)
2. (elavult) A szóban forgó v. a személyraggal megjelölt személlyel v. tárggyal szemközt (elhelyezkedve). Boldog ember, … Aki vígan űl, kegyes, ellenedben. (Kölcsey Ferenc)
II. névutó (ragtalan v. személyragos szó után, ill. -nak, -nek ragos szóval kapcs. azzal együtt értve).
1. (elavult) A megnevezett v. megjelölt személlyel v. dologgal átellenben, szemközt (elhelyezkedve). Sappho … a kedvelt ifjú ellenében ülvén … annak énekét hallja. (Kölcsey Ferenc)
2. (elavult) A megnevezett v. megjelölt és mozgásban levő személlyel v. dologgal szembe (haladva). Meghajtják a hajóhúzó lovakat víz ellenében a terhes hajóval. (Jókai Mór)
3. (régies) Ellen (főleg 3), szemben. ® Feltesz vmit vmi ellenében. E szót „félelem” nem ismerem, még gróf Széchenyi ellenében sem. (Kossuth Lajos) Az apának eszébe jut, hogy gyermekének nem lesz jó pártját fogni az anya ellenében. (Vas Gereben) Csatád hiú, az Úrnak ellenében. (Madách Imre)
4. (kereskedelem, hivatalos) A szóban forgó biztosítékra v. ellenértékre (való tekintettel); … -ra, -re. Nyugta ellenében kiadható. Készpénzfizetés ellenében szállít.
5. (választékos) A szóban forgó dologért viszonzásképpen; … -ért. Lakást adott takarítás ellenében.
Szóösszetétel(ek): átellenében.
