ellenez
ellenez [e-e-ë] tárgyas ige -tem [e], ..nzett v. -ett, -zen [ë, ë, ë]
(Szóval v. írásban) helytelenít, állásfoglalásával megakadályozni törekszik vmit, vmihez nem járul hozzá, tiltakozik vmi ellen. Ellenzi a kérdés napirendre tűzését. Ellenezte a háborút. Nem ellenzem a házasságot. (Eötvös József) Az ügyész kérte a tanú megesketését, a védő viszont ellenezte. (Kosztolányi Dezső)
elleneztet; ellenzett.
