ellenségeskedés
ellenségeskedés [e-e-ë-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában az ellenségeskedik igével kifejezett magatartás, tevékenység, állapot; háborús viszony, fegyveres viszály(kodás). Két nép, ország közti ellenségeskedés; az ellenségeskedés(ek) kezdete, megszüntetése. Már régen folyt a villongás. Még a mexikói háborúban … kezdődik az ellenségeskedés. (Jókai Mór) || a. Ellenséges viszony, gyűlölködés, viszálykodás. Ellenségeskedést fejt ki (→ kifejt); állandó ellenségeskedésben élnek. A bizalmatlanság ellenségeskedést szült. A háborús uszítók ellenségeskedést akarnak szítani a népek között. Egész életökön át halálos ellenségeskedésben voltak egymással. (Eötvös József)
