ellentmond
ellentmond tárgyatlan ige, (népies) ellenmond [mm]
1. Ellentmond (vkinek): kifejezi, hogy más, eltérő, esetleg ellenkező véleményen van, mint vki; elutasítja, helyteleníti vkinek a véleményét. Ellentmond magának, önmagának, saját magának: a) vki előző állításával össze nem egyeztethetőt állít; b) <vmely állítás, tétel> belső ellentétet tartalmaz. Sokan ellentmondtak neki. A fiatal ügyvéd … nagy kedvet érzett volna ellentmondani. (Mikszáth Kálmán) A szőke fiatalember … megelégedéssel látta, hogy … Jenő úr nem szándékozik ellentmondani. (Ambrus Zoltán) || a. Ellentmond vminek: a) nem fogad el vmely állítást, véleményt; erősen kételkedik benne, kétségbe vonja. Bolyai ellentmondott Euklidesz ötödik posztulátumának. b) nem fogad meg vmely parancsot, felszólítást; ellenére cselekszik. Ellentmondott a parancsnak.
2. (átvitt értelemben) Ellentmond vminek: a) <dolog, tény> ellentétben áll vmivel. A rész ellentmond az egésznek. b) létével, előfordulásával (meg)cáfol vmely állítást, feltevést. Ennek a feltevésnek sok körülmény ellentmond.
ellentmondó.
