elme
elme [e-e] főnév elmét, elméje [e, e-e]
1. (választékos) Az emberi gondolkodást lehetővé tevő értelmi képesség; ész (1). Az emberi elme; éles, mély elme; ® pihent elme; ® tiszta elmével; csiszolja az elmét; ® műveli az elmét; élesíti az elmét; ® megfosztja az elméjétől. A bölcs nyugodt elmével búcsúzik E játékszín [= az élet] álorcájától. (Berzsenyi Dániel) Mondd meg nekem, barátom, mi volna jó ez éjen? | Meleg, hű asszonytestnek beszívni illatát? | … Vagy elméd törni régen Tanult számtani példán? (Tóth Árpád) || a. (választékos) A gondolkodás menete, folyamata, működése; ész. Vkinek az elméje ® összezavarodik; vmit forgat az elméjében; ® jártatja az elméjét vmin; ® megjártatja az elméjét. Tárgyat keres elménk: Borongó kedélyünk mely felderítené. (Tompa Mihály) Nem látszott sokat foglalkozni elméjében ezzel a birtokával. (Mikszáth Kálmán) Azon jár álmos elmém, hogy a föld száguld az űrben. (Kosztolányi Dezső)
2. (választékos) Az ember szellemi tevékenysége az agyvelő egészségi állapotához való viszonyában. Ép elme; ® elborul az elméje; megbomlik az elméje; ® megháborodik vkinek az elméje; megzavarodik az elméje. Te nem lehetsz ép elmével … Úgy sejtem, agyvelőd megrázkódott. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Gyanakodni kezdtem, hogy az öregem elméje elborult. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka, költői) Hangulati állapot; kedély. Olyan háborodott az elmém, Sokszor sírnék, ha nem szégyelném. (Petőfi Sándor)
4. (főleg birtokos személyraggal) (választékos) Az emlékezetnek, ill. a tudatnak az a része, amelyre a figyelem éppen irányul; ész (2). Elméjébe ötlik, vés; elméjében megtart vmit; ® megvilágosodik az elméje; vmi ® megvilágosítja az elméjét. || a. (ritka, költői) Figyelem. Ide fordítsátok az elmétek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
5. (ritka, költői) Képzelet. A föld határin túl szállong az elme. (Kisfaludy Károly)
6. (minősítő jelzővel) (átvitt értelemben, választékos) Az ember mint gondolkodó lény, kül. bölcs ember, tudós. ® Analitikus elme; átfogó, fényes, nagy, pallérozott, rendkívüli elme. Ragyogó elme volt, sokat köszönhet neki a tudomány. Nemcsak művelt elme, hanem jó, nemes lelkű, vidám ember. (Ambrus Zoltán) A kétszerkettőt is döngetik már egynémely német elmék. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. elmeerő; elmefárasztó; elmegyakorlat; elmejáték; elmekór; elmeköszörülés; elmemű; elmeosztály; elmeszakértő; elmetermék; elmetompultság; elmevilág; 2. lángelme.
elméjű.
