elmélet
elmélet [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. <Az egyes tudományokban> a tények összefüggésének magyarázata törvények v. igazolható feltevések alapján. ® Evolúciós elmélet; forradalmi elmélet; a Kant–Laplace-elmélet; a relativitás elmélete; a természetes kiválasztódás elmélete. Szeretett magyarázni, különösen természettudományos kérdéseket, egy-két mondattal megérzékeltetve az elvont elméletet. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka, tudományos) Feltevés, hipotézis. A fény elmélete.
2. <Vmely tudomány, művészet, szakma stb.> alapelveinek kifejtése; elvi alapvetés <szemben a gyakorlattal>. Száraz elmélet; a sakkjáték, a tanítás elmélete. Ez csak elmélet. Az elmélet összhangban áll a gyakorlattal. Az elméletet a gyakorlat nem igazolta. Ő inkább az elmélet, mint a gyakorlat embere. Mikor a görög tragédia keletkezett, nem volt még elmélet, s a költőknél nem volt a mai értelmű tragédiára tudatos törekvés. (Péterfy Jenő)
Szóösszetétel(ek): államelmélet; atomelmélet; drámaelmélet; értékelmélet; fajelmélet; fényelmélet; irodalomelmélet; ismeretelmélet; kvantumelmélet; lételmélet; számelmélet; zeneelmélet.
