elnevet
elnevet ige
1. tárgyas Elneveti magát: nevetni kezd, nevetésre fakad. Elnevette magát. Szinte visszhangzott minden a kacagástól. (Gelléri Andor Endre)
2. Elnevet vmit: nem veszi komolyan, nevetéssel üti el. Elnevette a dolgot, a szidást.
3. tárgyas Nevetéstől alig tud elmondani v. meghallgatni vmit. Elneveti a javát. A csattanót elnevette.
4. tárgyatlan Elnevet vmin: bizonyos ideig nevet rajta. Jóízűen elnevet rajta. Nevessünk el a múltkori beszéden. (Vas Gereben)
elnevetés; elnevetett; elnevetgél; elnevetget; elnevető.
