előhoz
előhoz tárgyas ige
1. <Nem szem előtt levő embert, állatot, tárgyat> látható helyre, szem elé hoz. Kiáltja Bencét, hogy ez egy heverő | Kardot a vitéznek hamar hozzon elő. (Arany János) A kamrából hosszúnyakú üvegben piros bort hoz elő. (Tömörkény István) || a. (ritka, régies) Napvilágra, felszínre hoz vmit. A földkéreg lassú emelkedése, süllyedése temet el régi világokat, s hoz elő újakat. (Jókai Mór) || b. (ritka, régies) Létrehoz vmit vmiből. Minden esztendőben a keze munkájával előhozni egy oltárterítőt a templomnak … (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) Előhoz vmit: <beszédben, tárgyalás közben> vmiről beszélni kezd; vmit felhoz, megemlít. Előhoz vkinek vmit; előhozza, hogy … Majd előhozza a dolgot. Kár volt előhozni az ügyet. Elő sem merem hozni. Beszéd közben előhozta ezt is. Toldit is egy percre kell hogy előhozzam. (Arany János) Többet elő sem hozta öccsének a házasságot. (Mikszáth Kálmán)
előhozás; előhozat; előhozható; előhozó; előhozott.
