elsötétedik
elsötétedik tárgyatlan ige
1. Vmi saját fényét v. az őt megvilágító fényt elvesztve, annak eltűntével sötét lesz; elsötétül. Elsötétedik az ég; elsötétedik a hold, a nap; elsötétedett a látóhatár; elsötétedett a színpad, a terem. Elsötétedett az ég Hosszas búm alatt. (Bajza József) A terem elsötétedett, … a színpadon … keleti táncosnő jelent meg. (Babits Mihály) || a. (alany nélkül is) <Idő> a nap eltűntével sötét lesz; besötétedik. Napnyugta után elsötétedik. Milyen hirtelen elsötétedett! Estefelé egészen elsötétedett az idő, a hajó nem mehetett tovább. (Jókai Mór)
2. <Tárgy, anyag> eredeti színét v. világosabb állapotát elveszítve sötétté v. sötétebbé válik. Sárga cipőjének bőre már elsötétedett. A mahagóni, a szoba padlója lassan elsötétedik.
3. (átvitt értelemben, választékos) Elsötétedik az arca, a szeme, a tekintete: olyan kifejezés ömlik el rajta, mely kedvetlenséget, haragot, visszafojtott indulatot tükröz; elkomorodik. Arca elsötétedett a haragtól. Ne bántson az meg, fényes napvilágom, Ha arcom néha elsötétedik. (Petőfi Sándor) Ment tovább, meghajtott fejjel, … elsötétedett arccal. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Elsötétedik előtte a világ: <gyöngeség v. vmely indulat hatására> hirtelen megszédülve minden elhomályosodik előtte, esetleg világos öntudatát is elveszti.
elsötétedés; elsötétedett; elsötétedő.
