elszalaszt
elszalaszt tárgyas ige
1. Vkit elszalaszt vhova: kérésével, parancsával odahat, hogy vki gyorsan elmenjen, elszaladjon vmely nem nagyon távoli helyre v. személyhez. Elszalasztotta a gyereket a pékhez. Gyertyájuk se volt. Elszalasztottam [az asszonyt] a boltba. Hozta a gyertyát, meggyújtotta. (Kosztolányi Dezső) || a. Vkit elszalaszt vkiért, vmiért, (régies) vki, vmi után: személyt nem nagyon távoli helyre elküld, hogy gyorsan hívjon el vkit, ill. hozzon el vmit. Elszalasztotta a fiát az orvosért. Elszalasztotta a kislányát a boltba szappanért.
2. (régies) Tűri, engedi, hogy vki, vmi elszaladjon v. elrepüljön tőle v. előle; akaratlanul elereszt. Egyszer én valahogy nyájam elszalasztám. (Petőfi Sándor) Nem azé a madár, aki elszalasztja. (Arany János) || a. Elszalaszt vmit: vmely szárazföldi közforgalmi közlekedési eszközre a felszállást elmulasztja; lemarad róla. Elszalasztja az autóbuszt, a villamost, a vonatot. Reggel van. Remélem, tudod, hogy most már nem lóghatunk meg?! Minden vonatunkat elszalasztottuk. (Hunyady Sándor)
3. (átvitt értelemben) <Alkalmat, lehetőséget> elmulaszt, nem használ ki, nem ragad meg. Ne szalasszuk el ezt a jó alkalmat! Beszélt a lánynak, hogy milyen szerencse, a világért se szalassza el. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Időbeli, gyorsan tovatűnő jelenséget> érzékeivel nem fog fel, figyelmével nem ragad meg. A darab közepe táján elszalasztottam egy pár taktust. Nem nézett rám egyszer sem, ha beszélt. Nekem kellett hegyezni a fülem, hogy el ne szalasszak egy szót se. (Móricz Zsigmond)
elszalasztás; elszalasztható; elszalasztó; elszalasztott; elszalasztat.
