elválhatatlan
elválhatatlan [e] melléknév -ul, (régies) elválhatlan
1. Olyan <személy>, aki nem tud társától v. társaitól elválni; aki egy másik személlyel állandóan v. gyakran együtt van. Elválhatatlan jó barátok; elválhatatlan társa. Lőcsláb és Röhögi … nem hogy ellenségek, hanem még inkább elválhatlanok levének. (Vörösmarty Mihály) Amennyire elválhatatlan jó pajtása három évvel idősb testvérének, … oly ellentéte bátyjának. (Jókai Mór)
2. (gyak. tréfás) Olyan <dolog>, amelytől vki nem tud megválni; amely mindig vele van. Az elválhatatlan esernyő, retikül, táska. Minden reggel, minden este elhagyott otthonára gondolt, ez volt minden órájának elválhatlan gondolata. (Jókai Mór) || a. (régies) Olyan, ami soha sem válik el; elválaszthatatlan. Most már elválhatlanná tették sorsomat az övétől. (Jókai Mór) Szíve elválhatlanul oda volt nőve a színházhoz. (Mikszáth Kálmán)
