emelő
emelő [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami emel (I. 1–5, III. 1–2). Terhet emelő munkás; a rakományt emelő gép; az árut emelő daru. || a. (átvitt értelemben) Vmit magasabb szintre juttató, fokozó. A jólétet emelő gazdasági intézkedés.
2. Emelésre való, erre használt <készülék, szerkezet>.
II. főnév -t, -je [e]
1. (fizika) Egyszerű gép: támasztópont körül forgatható merev rúd, amelyre két v. több erő hat. ® Egykarú emelő; ® kétkarú emelő. || a. Emelőrúd. Emelőt tesz a kő alá.
2. (orvostudomány) A fognak az állkapocsból való kiemelésére haszn. műszer. Vajna-féle emelő.
3. (átvitt értelemben, választékos) Vminek az emelője: az a cselekvés, intézkedés, jelenség, amely vminek a mértékét, színvonalát emeli, fokozza; vminek a fejlesztője, előmozdítója. Ez a szerződés a vállalat gazdaságosságának emelője lesz. Az utasítás aligha tekinthető a fegyelem emelőjének. Ez a rendelet a fejlődésnek nem emelője, hanem gátja.
Szóösszetétel(ek): 1. emelőállvány; emelőbak; emelőcsavar; emelődob; emelőfa; emelőgép; emelőháló; emelőhíd; emelőkerék; emelőkötél; emelőlánc; emelőrendszer; emelőszár; emelőszelvény; 2. lélekemelő; soremelő; súlyemelő; vízemelő.
emelős.
