emerre
emerre [e-e-e] ragos névmás és határozószó, mutató (az emez mutató névmás -re ragos alakja)
I. ragos névmás Ld.: emez.
II. határozószó, mutató
1. <Az erre határozószóval szemben, mint annak hangsúlyozott, helyesbítő v. ellentétes párja:> hozzám, a beszélőhöz még közelebb, ill. a másik közel fekvő hely felé; emebben az irányban; emezen a tájon. Erre rossz az út, inkább emerre jöjjetek. A város emerre van.
2. <Az amarra v. arra szóval szembeállítva:> a közelebbi(nek) jelzett helyre v. irányban, ill. közelebbinek jelzett tájon; erre. Ne amarra menjetek, hanem emerre! Az a község nem amarra van, hanem emerre. Arra van Badacsony … Emerre Tátika, Csobánc. (Krúdy Gyula)
