énekmondó
énekmondó főnév (történettudomány, irodalomtudomány, régies)
Az a személy, aki <a középkorban> érdekes v. nevezetes (történelmi) eseményekről szóló, ún. históriás énekeket, vitézi dalokat költött és hivatásszerűen, többnyire helyről helyre vándorolva, hangszeren kísért énekszóval előadott; énekes (II. 4), regös, igric, hegedős. Udvari énekmondó. || a. (népies, régies) Az, aki <vásárokon v. egyéb sokadalmakon> énekeket ad elő és ebből él. Vásári énekmondó.
