épség
épség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Általában az ép melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, állapot; vkinek, vminek ép volta. Épségben hagy, marad. || a. Vmely tárgynak csorbítatlan volta; sérülés, fogyatkozás, hiány nélküli állapota. A bélyegek épsége. Sikerült teljes épségében hazaszállítani az egész készletet. Vigyázz az edények épségére! Mindenki bámulva tekinte a teljes épségben megérkező hajóra. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Vmely területnek, földrajzi egységnek eredeti, csorbítatlan, csonkítatlan állapota, teljessége. Igyekezett megőrizni birtoka épségét. || c. Állati v. növényi testnek eredeti, sértetlen, nem csonka, nem sebesült v. sérült, egészséges állapota. A gabonaszemek épsége. Vigyáz a testi épségére. Veszélyezteti a testi épségét. Térjetek épségben, nem marakodva haza. (Vörösmarty Mihály) Aki a másikat megöli, lelki vagy testi épségében bántja …, az voltaképpen önmaga ellen is tör. (Ambrus Zoltán) || d. (átvitt értelemben) <Erkölcsi, lelki> romlatlanság, tisztaság. Vigyázunk a gyermek lelki épségére. Szent, istenes gond az, megtartani Épségben annyi sok, sok lelket. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
