épületes [2]
épületes [2] [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. A lelki épülést segítő, okulást, erkölcsi tanulságot nyújtó; erkölcsnemesítő. Épületes beszéd, könyv, történet. A szépirodalomnak … az ív második lapját adja. Holmi mondva csinált poezisokkal s épületes keresztyén tanításokkal a versek rovatát el ne foglalja. (Arany János) A rabló a vesztőhelyen épületes beszédet tartott az összegyűlt néphez. (Jókai Mór) || a. (ritka) Tanulságos. Elmondom, hogy került meg [a könyv], mert épületes história. (Arany János)
2. (gúnyos) Erkölcsi szempontból kifogásolható, megütközést keltő. Épületes história, jelenet, káromkodás, pletyka. Mondhatom, épületes dolgokat beszélsz. Út közben egy csárdához értek. | Vendég ivott abban temérdek … Hallani zajt, … Szidalmat is, épűletest, Rohadt beszédekkel vegyest. (Arany János)
épületesség.
