érdemtelen
érdemtelen [ë-e-e v. e-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy, ill. személyek csoportja>, akinek v. amelynek vmiben, vmely munkaterületen nincsen érdeme. Érdemtelen diák, pártfogolt. Az istenek megunják érdemtelen, buta csoportokat boldogságra úgyszólván szüntelen kényszeríteni. (Széchenyi István) Engem az érdemtelen … polgárt késztete, hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy cél felé! (Kossuth Lajos)
2. Vmire érdemtelen: olyan <személy>, aki nem méltó vmire, nem érdemel meg vmit. Érdemtelen a dicséretre, jutalomra, kitüntetésre. Érdemtelenül kapott dicséretet.
3. Olyan <dolog>, amit nem érdemelt meg vki. Érdemtelen dicséret, jutalom, kitüntetés.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Érdemtelen (1) személy. Érdemtelenek ne számítsanak kitüntetésre. Pénzen árulsz s adsz el hivatalt Érdemtelennek. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) A kassai apácák nem osztogatták érdemteleneknek az oklevelet. (Krúdy Gyula)
érdemtelenség.
