eres
eres [e-e] melléknév -ebb [e]
1. Olyan <emberi, állati testrész, hús, növényi levél>, amelyben erek (1, 3) vannak, húzódnak, látszanak. Eres hús, kéz; a platán eres levele. Fonnyadt eres karjaival … az orvosságos üvegek közt kutat. (Tolnai Lajos)
2. Olyan <anyag>, amelyen erekhez hasonló vonalak, csíkok húzódnak, látszanak; erekkel (5a) mintázott. Eres fa, kő. A palota főtermében … faragott tornácon kellett körüljárni; fehéreres kék márványból voltak a falai. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): kékeres; visszeres.
eresség.
