ernyőz
ernyőz [e] tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön
(ritka) Vmivel mint ernyővel (1, a, b, 2a) borít, fed, véd vmit. A kocsit sátorlappal ernyőzi. Tenyerével ernyőzte szemét. || a. (irodalmi nyelvben) Ernyőként tart vova vmit. Ott maradt a bástyán. Kezét a szeme fölé ernyőzve nézett észak felé. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: beernyőz.
ernyőzés; ernyőzött.
