erőszakol
erőszakol [e] tárgyas ige -t, -jon
1. Erőszakosan igyekszik elérni vmit; erőltet. Ne erőszakold a dolgot! A szülőknek a házasságot mindig erőszakolni kell. Olyankor … a házasság kivétel nélkül szerencsésen sikerül. (Ambrus Zoltán)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Erőszakos fellépésével a szóban forgó dologra rábírni igyekszik vkit; kényszerít. Ne hidd, hogy erőszakolnálak, ha magam nem állnék sokkal erősebb kényszerítés alatt. (Csiky Gergely)
3. Vkire erőszakol vmit: erőszakos fellépésével vminek az elfogadására kényszerít vkit. Vö.: ráerőszakol. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk erőszakol. Meggyőződését rám akarta erőszakolni. Ránk erőszakolta silány áruját. Nem erőszakolom senkire hitemet. (Vas Gereben) || a. Magára, arcára stb. erőszakol vmit: természetével, meggyőződésével, testi v. lelki állapotával ellenkező magatartást ölt magára stb.; magára stb. erőltet. Nyugalmat erőszakol magára. [Teleki] vonásaira vaskemény szigort erőszakolt. (Jókai Mór) Erre az egy napra bizonyos fürgeséget erőszakolt magára. (Mikszáth Kálmán)
4. (ritka, irodalmi nyelvben, régies) Erőszakol vmit: erőszakot tesz vmivel szemben, vmi ellen. Ön azzal fenyegetett bennünket, hogy ha akaratát erőszakoljuk, el fogja hagyni szülői házát és színésznő lesz. (Jókai Mór)
Igekötős igék: beleerőszakol; keresztülerőszakol; kierőszakol; megerőszakol; ráerőszakol.
erőszakolás; erőszakolható; erőszakoló.
