érthető
érthető [e] melléknév -en v. ritk. -leg [e, e], -bb
1. Olyan <dolog>, amelyet meg lehet érteni (2), amely nem szorul külön magyarázatra. Könnyen, nehezen érthető szöveg, zene; érthető, hogy … Így már érthető az aggodalma. Asszonyom, olvassa el e levelet, – érthetően van írva. (Vas Gereben) || a. Megbocsátható, mentegethető. Érthető anyai elfogultság.
2. A fül számára világos, jól tagolt <szóbeli megnyilatkozás>. Szép, érthető szövegmondás. Valamit hümmögök, nem is adok érthető választ. (Kuncz Aladár)
érthetőség.
