érvágás
érvágás főnév
1. (orvostudomány) Az ütőérnek gyógyító v. életmentő célzatú felnyitása, amely lehetővé teszi, hogy a szervezetből nagyobb mennyiségű vér távozhasson, hogy a vérbőség csökkenjen. Az érvágást régen gyakran alkalmazták. Doktor után kell menni, érvágás talán még segíthet. (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, gyak. tréfás) Anyagi, vagyoni, pénzbeli veszteség; váratlan, kényszerű kiadás. Ez a váratlan költség nagy érvágás számomra. Az idősb játékos … e nagyocska érvágás után … kisebb tételekben folytatá játékát. (Jósika Miklós) Neki az adókönyvecske kegyetlen érvágás lenne. (Vas Gereben) || a. (átvitt értelemben, ritka) A népesség számában bekövetkezett nagymérvű csökkenés, pusztulás; vérveszteség. A háború okozta hatalmas érvágást nehezen heverte ki népünk.
